Íme a lista, hogy miket olvastam idén.
Bónuszként a véleményem is elmondom a kötetekről, hátha meghozom a kedveteket egy-kettőhöz. Az 50-es kihívás sajnos idén sem jött össze, de meló és könyvírás mellett ezen kicsit sem lepődtem meg. Ja és ugye házasodtam is, szóval a szervezés szintén elég sok időmet elvette. Mit szóltok ehhez a könyvmennyiséghez? Én ennyinek is örülök. (Btw, még jönnek a mesekönyvek is, mert azokból is olvastam párat.)
Philip Zimbardo és Nikita D. Coulombe: Nincs kapcsolat
Többen ajánlgatták már ezt a könyvet, szóval időszerű volt, hogy elolvassam. Hosszú és tömény, de sok izgalmas gondolat van benne modernkori problémákról, azok eredetéről és gócpontjáról, amelynek középpontjában a pasik állnak. Bár az írók nem túl fényes jövőképet festettek, azért megoldásokat is felsorakoztattak, szóval a kötet akár kézikönyvként is használható, de ahhoz, hogy tényleges változás következzen be, rengeteg dolgon változtatnia kéne a világnak. Bevallom, itt-ott ráismertem néhány exemre és ismerősömre, de szerintem minden olvasó így lesz ezzel.
J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Imádom a Harry Potter köteteket. Emlékszem, hogy a paksi könyvtárban bukkantam rá a sorozat első (talán) két kötetére még akkor, amikor a kis varázsló története egyáltalán nem volt ismert Magyarországon. Rögtön elvarázsoltak a karakterek és a sztori, szóval alig vártam az újabb és újabb részeket. Hát, az elátkozott gyermek érezhetően nem (egyedül) Rowling tollából született. Az elején kicsit rugdosnom is kellett magamat, hogy folytassam, de amikor átlendültem az első meglepett pislogásokon és a szembeszökő stíluskülönbségeken, utána már oké volt. Csak oké. Nem dobtam el az agyam tőle, de azért egynek jó volt. Talán a műfaji stílusból eredő különbségek is hozzájárultak ehhez.
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 2.: Üresek városa
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 3.: Lelkek könyvtára
A trilógia első kötetét 2016 végén olvastam, szóval a befejezés átcsúszott erre az évre. Érdekes volt. Nagyon tetszett, hogy az írót régi korok manipulált fotói ihlették, amiket meg is mutatott a sorozat egyes részeiben. Izgalmas fantasy világot tárt elénk különleges karakterekkel és fordulatokkal, no meg – legalábbis számomra – sokszor horrorisztikus elemekkel. A lélekről is megtudhatunk belőle egyet s mást.
Az írótól a Semmi-t olvastam először, ami egy csapásra nagy kedvencem lett (persze nem egyedüliként). Na de itt a Minden-ről írnok most. Szóval ez egy novelláskötet. Mint minden ilyen jellegű könyvben, ebben is vannak nagyon erős és jóval gyengébb darabok. Szóval egy jó tanács. Ha valami nem tetszik, ugorjatok a következőre, és semmiképp se az első alapján ítéljetek. Az szerintem nem egy kiemelkedő novella. Viszont például a kisfiú, aki folyton kinéz az ablakon, na az zseniális! Meg a Japán csajok is.
Nagy Szilvia, Szabó Anna Eszter: Egyetemista lány támogatót keres
Az írók segítségével bepillantást nyerhetünk az egyetemista prostik világába, ami számomra elég sekélyes volt. Azt gondolnám, többféle indokkal ugranak bele ebbe a melóba, de a könyvből úgy tűnik, csakis egy céljuk van a csajoknak. Hogy legyen pénzük shoppingolni és szórni a szerintem rohadt nehezen megkeresett lóvét. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mindent lefedtek-e az írók, vagy csak a felszínt kapargatták-e. A stílus amúgy nem volt rossz. Könnyed, laza esti szórakozás, ami csupán mérsékelten pikáns, és nem olyan szabadszájú, mint azt hinnénk. Mindenesetre nehezen tettem le, mert érdekelt, hogy milyen sztorikba fogok belefutni a lapokon.
A viskó-t imádtam az írótól. Eleinte azt éreztem, hogy ez a kötet nem közelíti meg annak a színvonalát, de aztán egész jól behozta. Különleges témát tár elénk, méghozzá az író egyedi, mélyenszántó stílusában. Azt gondolom, hogy WM. Paul Young könyvei modern vallásfilozófiai írások, méghozzá úgy, hogy egyszersmind tartalmas kikapcsolódást is nyújtanak.
Josh Malerman: Ház a tó mélyén
Ez az idei év egyik nagy meglepetése és kedvence volt számomra. Alig tudtam letenni. Gyorsan felkeltette az érdeklődésemet, amit végig fenn tudott tartani, és aztán egy akkora csattanóval zárt, hogy a fal adta a másikat. Ijesztő könyv, de közel sem úgy, ahogy azt gondolnátok.
SPOILER: Az egész írás egy gyönyörű allegória. Meglátjátok, hogy miről.
Azt hiszem, szakmai ártalom (vagy talán a szakmámmal jár?), hogy folyamatosan kételkedek magamban. Többek között attól félek, hogy nem vagyok elég kreatív. A Big Magic gyógyír volt a zaklatott lelkemnek. Azt hiszem, ha közrefognak a hiányos kreativitásomról suttogó démonok, mindig ezt kell elővennem, és máris el fognak tűnni.
Kordos Szabolcs: Luxushotel, Hungary
Ez az első kötet, amit Kordostól olvastam, és egészen izgalmas volt. Korábban nem gondoltam bele, hogy milyenek lehetnek a szállodai személyzet mindennapjai, azonban az írás még így is meglepett. Sok titokról libbentette fel a fátylat, és mióta elolvastam a könyvét, már más szemmel nézek a hotelekben történő borravalóadásra is. Érdekes sztorik vannak benne, számomra egy kicsit távolságtartó stílusban tálalva.
Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár
Először a filmet láttam, ami a könyv alapján készült, és azt nagyon szerettem. Érdekelt, hogy mi volt az alap, és milyen írói megoldásokkal fogok találkozni benne. A megoldásokban semmi különös nem volt, mégis tetszett a kötet. Meglepődtem, mert több helyen eltért a filmtől, méghozzá olyanokban is, amik szerintem indokolatlan változtatások voltak. Az író annyira megfoghatóvá tette a jeleneteit és a harmadik világháború árnyékban megbúvó borzalmait, hogy bevallom, a könyv befejezése után eléggé rápörögtem, hogy meg kell tanulnom a túlélési technikákat, ha netán valóban bekövetkezne egy ilyen szörnyűség.
Hilde Ostby: A vágyakozás enciklopédiája
Rettentő nagy csalódás volt ez a kötet. Igazából a gyönyörű borítója szólított meg a könyvesboltban, és persze izgalmasnak találtam a témáját is. A fülszöveg szerint a kötet “feldolgozza a világtörténelem leghíresebb szerelmeseinek történeteit”. Ha arra számítanál, hogy történelmileg – legalább nyomokban – hiteles lesz, hát, nem. A feldolgozás szó mindössze annyit takar, hogy az író egy totál hiteltelen fikciót kerített a szerelmesek köré, amik ráadásul lehangolóak és egysíkúak is. Sőt, sokszor egyenesen bosszantóak. Hihetetlen potenciál rejlett ebben a kötetben, ami sajnos kiaknázatlan maradt.
Veres Attila: Odakint sötétebb
A lovecrafti horrorról talán már hallottam, de a vandermeeri szürreáliáról még sosem. Azt hiszem, ebből sejtheted, hogy a horror totál nem az én világom, még sosem olvastam ilyen stílusú könyvet. Attila írását mégis a kezembe vettem, mert együtt jártunk film szakra az egyetemen, így kíváncsi lettem rá. Bár sokszor alig bírtam elaludni miatta – igen, ennyire beszartam az olvasása közben -, nagyon örülök, hogy megvettem. Zseniális volt! Imádtam a karaktereket, a sztori brutál jó és a csavar… Olvasd el! De komolyan! Letehetetlen. A csápos állatkák pedig übercukik és azt kívánom, bárcsak nekem is lenne egy. Remélem, valami filmes nagyágyú felkapja a könyvet, és mozgóképet készít belőle, mert szuper lenne a vásznon is látni! Mellesleg sosem gondoltam, hogy létezik okos horror. Eddig.
Bár A most hatalma Tolle leghíresebb könyve, én ezzel kezdtem. Nagyon súlyos olvasmány, tele nehéz gondolatokkal, de egyszersmind überszuperekkel! Rohadt nehéz rálépni és rajta maradni az úton, amit felvázol, de biztos vagyok benne, hogy minél több embernek fog sikerülni, annál boldogabb és békésebb lesz a világ. Szóval hajrá, ti is próbálkozzatok. 😉
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója
Bár azt gondolom, hogy nem ártana a könyvnek még egy átfésülés, én bírtam. Tetszett a fantasy világ, amit létrehozott, szívesen olvastam volna még. Mondjuk hozzátennék vagy 100 oldalt, mert rengeteg mindenre kíváncsi lettem volna részletesebben, de a jó hír az, hogy megszületett a teljes történet, szóval a kíváncsiságom kielégítésére minden esély megvan. Ezt mondjuk még nem olvastam, de remélem, kitölti a hiányérzetet, amit az első verzió hagyott bennem. Én rárepülnék a második könyvre.
Murakami Haruki: Hallgasd a szél dalát!; Flipper, 1973
Ez az első könyv, amit Murakamitól olvastam, a könyvesboltban szólított meg, így hát megvettem. Sok sztorit ne várj tőle (vagy talán jobban mondva fergetegeset ne), inkább hangulatokat és érzéseket ad át, azokat azonban elég jól. Nem annyira szórakoztató, mint amennyire szép. (És itt most a tartalmára és az írói stílusára gondolok.)
Lauren Graham: Gyorsan elhadarom
Pont úgy képzeltem el Graham kisasszonyt, ami lejött a könyvéből. Szeleburdi, csapongó, vicces és sokrétű. Még ezer éve a tévében csíptem el a Szívek szállodáját (Gilmore Girls), aminek az egyik főszereplője volt, és azonnal a szívembe zártam az anya-lánya sztorit, na meg persze a színészeket is. A magyar cím szappanoperás csengése ellenére ez egy rettentő vicces, édes és szerethető sorozat (leginkább csajoknak). Na szóval, a Gyorsan elhadarom amolyan önéletrajzi könyv Laurentől, megspékelve a Gilmore lányok Egy év az életünkből című netflixes folytatásának sztorijaival és az azzal kapcsolatos érzéseivel. (Btw, a második nekifutás sajnos nem olyan erős, mint a korábbi évadok.)
Irvin D. Yalom: Szerelemhóhér – Pszichoterápiás történetek
Yalom könyve csillagos ötös. Iszonyatosan érdekesek a sztorijai és lehengerlő a stílusa. Teljesen beszippantott a kötet, ami bepillantást nyújtott egy rendkívül jó pszichoterápiás szakember munkamódszerébe és egyúttal fogódzót is adott különféle helyzetek kezelésére. Szórakoztat és burkoltan tanít.
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek
Alica sztorija könnyet csalt a szemembe. Lisa Genova egy Alzheimer-kórban szenvedő nő történetét tárja elénk, méghozzá igencsak kézzelfogható és számunkra is átélhető formában. Egyszerre szórakoztat és segít megérteni, hogy mi zajlik egy beteg életében és lelkében, miután felfedezi az első tüneteket.
Jeffrey Eugenides: Öngyilkos szüzek
Furcsa, mert egyszer már elkezdtem ezt a könyvet, de akkor abbahagytam. Azt hiszem, nem voltam hozzá a megfelelő hangulatban. Másodjára viszont pár nap alatt kiolvastam. Rettentő jó leírások vannak benne, és persze már a fura, végtelenül bizarr alapsztori miatt is érdemes kézbe venni.
Totál haszontalan ez a könyv. Semmi olyat nem mond, amit ne tudtam volna alapból. Viszont jól néz ki, és ebben ki is merül az egyetlen erénye. Izgalmasak az oldalak, sok a kép, és jók a typok. Persze ha nem stock lenne, hanem egy grafikus tervezte volna az egészet, még jobb lehetett volna. Azért 1-2 lélekbonbon van benne.
Felemás érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Először is nagyon nem bírtam a szóhasználatát és a stílusát, mivel rettentő régies ás tele van szlovák mondatokkal, illetve szavakkal. Ráadásul töménytelen mennyiségű totál indokolatlan felsorolás is található benne, például terménylistázás, ami nem éppen érdekfeszítő. De ez persze teljesen szubjektív, másnak simán lehet, hogy ez lesz benne megkapó. Másfelől azonban izgalmas volt a történetvezetés – ahogy megismerhettük a naplóbejegyzéseken keresztül a különféle igencsak összetett karaktereket és rájöhettünk arra (ha még nem tudtuk volna), hogy az élet közel sem fekete-fehér.
Bónuszként pedig íme a könyvem, amit a legtöbbször olvastam.
Jobbra húzott történetek – Szex, Szerelem, Tinder
