A 2017-es olvasmányaim – mesekönyvek

No, akkor jöjjenek a mesekönyvek, amiket 2017-ben olvastam. Szerintem tök mindegy, hogy hány évesek vagytok, a mesék ugyanúgy hozzáadnak az életetekhez, ráadásul iszonyat cukik. Szóval olvassátok őket és meséljetek a gyerkőcöknek is.

Tóth Krisztina: Felhőmesék

Amikor megláttam a könyv legelején a denevért, aki madár akart lenni, rögtön tudtam, hogy kell ez a mese! Nagyon cuki történetek vannak a kötetben, méghozzá komoly mondanivalóval. Néhol túlzásnak éreztem egy-egy részletet, mivel nem gondolom, hogy egy 4 éves gyereknek hallania kellene például Hitlerről, de lehet, hogy bennem van a hiba. Mindenesetre nagyon tetszettek a karakterek és igazán gyönyörűek az illusztrációk.

Friederike Wilhelmi: Miért jön vissza a bumeráng? – Izgalmas kérdések és válaszok a kultúra és tudomány világából

A Miért sós a tenger – Izgalmas kérdések és megdöbbentő válaszok a természetről című könyvet olvastam először az írótól. Mindkét kötet ugyanolyan jellegű. Van egy kérdés, utána 3 lehetséges válasz, amelyek közül ki kell találni, hogy melyik a helyes. Természetesen a végén fény derül az igazságra. Az alcímben lévő izgalmas jelző itt tényleg helytálló. Sokszor én is csak lestem, hogy vajon melyik válasz lehet a megfelelő. Olyan kérdések szerepeltek a kötetben (kötetekben), amelyek nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is érdeklik, szóval minden korosztálynak érdekes olvasmány.

Finy Petra: Lámpalány meséi – Történetek rossz alvóknak

Nagy elvárásokkal kezdtem bele a kötetbe, amiket sajnos nem teljesített. Az alapötlet nagyon jó, a karakterek érdekesek, a helyzetek is bejöttek, azonban az írói stílus kevésbé. Sokszor éreztem azt, hogy kicsit döcög a szöveg, vagy nagyon nem odaillő szavak vannak benne. Azért kíváncsi vagyok Petra többi kötetére is, mert úgy tűnik, hogy ez egy sokak által rosszabbnak értékelt darab.

Jill Tomlinson:

Imádtam ezeket a mesekönyveket! Iszonyatosan édesek a szereplők, szuper stílusban vannak megírva a történetek és mindegyik olyan problémák megoldásában segít, amelyek kezelését rendkívül fontos elsajátítani. Nem csak a gyerekeknek! Felnőtté válás, kitartás, türelem, félelem a sötétségtől… csak hogy néhányat említsek. Sajnos a rajzok szörnyűek, jobb lett volna, ha az eredeti, külföldi kiadásban szereplők jelennek meg ebben is, de ez ne vegye el a kedveteket tőle, mert a tartalom mindenért kárpótol.

Dániel András: Szerintem mindenki legyen kufli (Kuflik 3.)

Ez a könyv azt ígéri, hogy semmi különösről nem fog szólni, és be is tartja. Szerintem azonban egy mese legfőbb célja az, hogy szórakozás közben tanítson, amit ez a kötet nem képes elérni. (Nem is akar, de ezt már mondtam.) Az illusztrációk… hát, a színei bejöttek.

Oliver Jeffers: A pingvin és a kisfiú

Übercuki ez a mese! Rövid, egyestés kötet, de szerintem kötelező darab és minden polcon ott van a helye. A magányról, a szeretetről, a vágyakról és a barátságról szól. Az illusztrációk művészi minőségűek és csodaszépek.

Farkas Róbert: Az első könyvem az univerzumról

Már akkor szembejött velem ez a kötet, amikor Kickstarter projectként futott. Imádom a rókákat, úgyhogy alap volt, hogy be fogom szerezni. Aztán úgy hozta az élet, hogy Szabados Ági “Nincs időm olvasni” találkozóján Robival együtt vettem részt egy kerekasztal-beszélgetésen, szóval ott be is szereztem a dedikált példányom. Két dolog fogott meg leginkább a kötetben: a különleges téma és a csodaszép illusztrációk. Persze Robi már a rókákkal megvett… Azt nem mondom, hogy a könyv nagyon könnyed stílusban tárja elénk az univerzum titkait, de legalább mindig egyre többet megértenek belőle a kicsik. Szóval olvassátok és szeressétek!

 

Egy kis bónusz: Közeleg az első mesekönyvem!

Elárulom nektek, hogy úgy néz ki, idén kijön az első mesekönyvem. Bár több is lapul a fiókom mélyén, az első hamarosan napvilágot lát.

Ani