Én, a kreatív, folyamatosan író szövegíró
Mi az írói neved és miért?
Tóth Anikó Dóra. Mivel főleg riport- és mesekönyvekben gondolkozom, mindenképp az eredeti nevem szerettem volna használni, hiszen úgy hiteles, ha nem bújok álnevek mögé. A férjezett viszont túl hosszú és bonyolult lett volna, így a lánykorinál maradtam.
Milyen műfajban szoktál írni?
Mesekönyvekkel kezdtem, amik még a fiókom, vagy jobban mondva a tökéletesen rendszerezett laptopom egyik foldere mélyén lapulnak. Ennek ellenére az első megjelent kötetem (Jobbra húzott történetek – Szex, Szerelem, Tinder) mégis riportkönyv lett. Rájöttem, hogy ez a műfaj is izgatja a fantáziám, így azóta mindkettőben alkotok. Természetesen regényötleteim is vannak, szóval simán lehet, hogy egy idő után azok is sorra kerülnek. Mindössze egy novellát írtam eddig, ez Az első és egyben utolsó tinderes vakrandim címet viseli, na meg a riportkönyvvel ellentétben fikció.
Mióta írsz?
Azt hiszem, mindig is írtam, de az egyetem vége felé kezdtem el szorgosabban foglalkozni életem ezen részével. Addig inkább a tanulás kötötte le az energiám. Eleinte freelancer újságíróként dolgoztam, majd hamar a reklámban helyezkedtem el copywriterként. Kreatív reklámkampányokat találok ki, aztán pedig megírom őket, hol magyarul, hol angolul. Amikor pedig nem dolgozom, a könyveimen munkálkodom.
Van már kiadott műved?
Van bizony! 2017 augusztusában jelent meg az első riportkönyvem, a Jobbra húzott történetek, amit tinderes randikról és kapcsolatokról írtam. Itt tekinthetitek meg a fülszövegét. Talán nemsokára a mesekönyveim is napvilágot fognak látni. 😉
Mit gondol a családod, baráti köröd arról, hogy írsz?
Abszolút támogatnak, hiszen ez a szakmám. De talán akkor kezdtek igazán komolyan venni, amikor megjelent az első könyvem.
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban?
Mindet! Nekem még sosem volt alkotói válságom – ezt persze lekopogom. Imádok ötletelni, odavagyok azért, ahogy szavakba önthetem a történeteket, szeretem a megjelentetés folyamatát és természetesen a reklámozást, illetve a terjesztést is. Nyilván rohadt melós, de megéri.
Az alkotás melyik része jelenti számodra a legnagyobb kihívást?
A legnagyobb kihívás talán az, amikor tizedjére olvasom újra a könyvem, hogy a legkisebb elütéseket és hibácskákat is észrevegyem benne.
Mi a legrosszabb megjegyzés, amit kaptál?
Ez nem az írásra vonatkozott. Rendszeresen beszólnak, hogy milyen vékony vagyok, egyek már rendesen. Na, ezt rühellem, mivel számomra fizikai képtelenség a hízás. Ráadásul, ha egy kövér embernek nem szólogatnak be, egy vékonynak miért?
Mi a legjobb írói tanács, amit valaha kaptál?
Azt hiszem az, hogy merjek szerzői kiadásban gondolkodni. Rengeteg előnye van, hiszen így én tarthatok kézben mindent, és a kérdésekben is az enyém a döntő szó. Ezért is választottam végül ezt az utat.
Milyen céljaid vannak az írással kapcsolatban?
Nem célnak mondanám, sokkal inkább elhivatottságnak. Írni akarok. Írni, folyamatosan, szakadatlanul, örökké. Mert ez tart életben, ettől vagyok az, aki.
