Az 1. novellám

Írtam egy tinderes novellát. Ez a könyvvel ellentétben fikció, de szerintem simán megtörténhetne. 😉

Íme:

Az első és egyben utolsó tinderes vakrandim

Időtlen idők óta tinderezek, szóval totál belefásultam. Mivel halálosan unom, kitaláltam valamit, amivel feldobhatnám egy kicsit a pasizást. Eddig mindig reflexből balra húztam azokat, akik egyetlen fotót sem méltóztattak feltölteni magukról, az új taktikám viszont megköveteli, hogy most rájuk vadásszak.

Azért az egy kicsit megbillentett, hogy mindössze egy matchem lett – annak ellenére, hogy mindenki jobbra repült, aki valami hülyeséget rakott ki maga helyett. Én nézek ki ilyen szarul, vagy ezek csak kukkolni akarják a csajukat, hogy nem lép-e félre? Remélem a második, de igazából mindegy is. Rámentem arra az egy árva matchre, bár nyilván nem hittem benne, hogy azzal álmaim lovagját húztam be.

Azonban az első pár sor után kiderült, hogy Zsolt jófej, így néhány nap dumát követően meg is beszéltünk egy vakrandit az Erzsébet téri lábáztatóhoz. A randipartnerem már tudja, hogy nézek ki – hiszen látta a fotóim –, de nekem kellett némi támpont. „Nálam lesz egy lila gördeszka, ilyen tutira nincs másnak. Erről felismersz.” – írta.

Brutálisan izgultam, de végülis ez volt a cél. Egy órán át készülődtem. Mesés sminket rittyentettem a pofimra, majd felvettem a legdögösebb forrónacim a veszett rókás felsőmmel. Állat minta, úgyhogy deszkásként oda lesz érte Zsolti.

Uh, előbb értem ide. Kell nekem mindig ilyen pontosnak lennem. Most én várhatok a srácra, pedig fordítva ideálisabb. Na mindegy, addigis csekkolom az embereket. Smároló pár, labda után rohangáló kutya, röhögcsélő kiscsajok… Uh! Az ott Zsolti a lila deszkával. Levegő beszív, levegő kifúj, nyugi. Nem lesz gáz. Hm, a teste egész jó; azt hittem, dagi lesz.

• Szia! – kocogtattam meg a vállát, mire megfordult.

Úúúúú de dögös! Nem hiszem el, hogy ekkora mázlista vagyok! Mindig így kéne tindereznem! Már ha egyáltalán fogok még.

• Szia! – felelte félmosollyal, amitől szinte tócsává olvadtam.
• Na, hova üljünk be? – kérdeztem a szemébe nézve.
• Öhm, nem is tudom. Ez kicsit hirtelen jött. – rántotta meg a vállát.
• Felőlem itt is maradhatunk.
• Áh, üljünk le az Akváriumnál. Ott kényelmesebb. – vetette fel.

Hamar kiderült, hogy Zsolt élőben is olyan jó arc, mint a Tinderen, ráadásul szexi is. Csak úgy vibrál köztünk a levegő! A dumálás közben egyszer csak azon kaptam magam, hogy annak ellenére, hogy az esélytelenek izgalmával indultam a randira, kissé megbokrosodott a fantáziám. Elképzeltem, ahogy piknikezni visz, aztán a harmadik randin a szenvedély hevében egymásnak esünk filmnézés közben. Nem akarok előreszaladni, de volt néhány pillanat, amikor az is megfordult a fejemben, hogy talán ő lesz az, aki gyűrűt húz majd az ujjamra. Talán egy év múlva. Na, mégis előreszaladtam. De egyszerűen olyan összhang van köztünk, hogy átkozom magam, amiért eddig nem így tindereztem.

• Van kedved bedobni valamit? Éhen halok. – invitált Zsolti.
• Persze, csak előtte elszaladok a mosdóba. – azzal meg is irányoztam a mellékhelyiséget, méghozzá fülig érő szájjal.

A pisilés után gyorsan felmentem a Tinderre, hogy lecsekkoljam, milyen évjáratú az én irtó dögös randipartnerem. Óh, egy üzenet. Zsolti írta. De cuki! Alig mentem el és máris hiányzom neki? Tényleg gyanús, hogy valami komoly is kisülhet ebből. „Hol vagy? Én már egy órája várlak. Most azt teszteled, hogy tényleg türelmes vagyok-e, ahogy mondtam, vagy felültettél?” – szólt az üzenet. Mi? Én ezt nem értem. Ha nem Zsolti ül kint, akkor ki? Pánikolva rohantam az asztalunkhoz.

• Te meg ki vagy? – förmedtem rá az ismeretlen pasira, miközben egyszerre vöröslött és lilult a fejem.
• Ja, még nem is került szóba a nevem. Márknak hívnak. – válaszolta a szokásos félmosollyal, de azért kiéreztem némi bizonytalanságot a hangjából. Lelepleződött, és tudja!
• Márk? Hát kösz b★meg! Nem is veled volt randim. Mégis miért nem mondtad, hogy nem ismersz?! – folytattam emelt hangon a szerintem totál jogos kiakadásom.
• Hát, dögös vagy! Azt hittem, csak random odasétáltál hozzám, mert bejöttem.
• Hogy te mekkora pszichó vagy! – vágtam a képébe, majd fúriaként elrohantam.

 

Ha tetszett a fiktív novellám, a valós Tinder sztorikat tartalmazó könyvem is biztosan imádni fogod. 😉 Itt tudod megvásárolni: tothanikodora.hu